A Kolumbán család története

Székely katonáktól nemesi vérvonalig

A Kolumbán család több mint ezer éve része a magyar–székely történelemnek. Katonai hősiesség, szellemi örökség, vallási és politikai küzdelmek kísérik végig a vonalat. A történet azt mutatja, hogy minden korszakban akadt valaki, aki a család nevét kiemelte: hol fegyverrel, hol tollal, hol pedig a családi vérvonal továbbörökítésével.
Egy ilyen családi múlt nemcsak személyes büszkeség, hanem a székelység történelmi szerepének is élő bizonyítéka.

Középkori kezdetek (1000–1300) – a székely katonák felemelkedése

A család hagyomány szerinti ősatyja Kolumbán András volt (1060 körül), aki „pogányból keresztelkedett meg”, és székely darabant-századosként szolgált. A következő században Kolumbán Péter (1165) már III. István király udvarában szerepelt, mint a székely darabantok hadnagya. Ez mutatja, hogy a család már a 12. században eljutott a királyi udvar közelébe.

Késő középkor és Hunyadiak kora (1300–1500) – hősi katonai szerep

Kolumbán Menyhért (1292) III. András udvarában töltött be szerepet, majd a család újra katonai kiemelkedéssel jelent meg a történelemben: Kolumbán Gergely 1479-ben hősi halált halt a kenyérmezei csatában, a török elleni küzdelemben.

Ebben az időszakban a Kolumbánok a székely katonai nemesség részei maradtak.

Erdélyi fejedelemség és reformáció (1500–1700) – nemesi elismerés

A család egyik nagy ága az olasztelki Kolumbánok volt, amelyet Kolumbán Kata (†1596) és férje, Blovoczky Jakab alapítottak. A 17. században Kolumbán Ferencz (1657) különösen kiemelkedett: tatár fogságba esett, majd Apafi Mihály fejedelem udvarában szolgált.

1663-ban Apafi Mihály fejedelem nemesi címerrel ismerte el a Kolumbán családot – ez volt a hivatalos nemesi rang megerősítése.

Habsburg-kor és felvilágosodás (1700–1900) – katonák és értelmiségiek

A 18. században Kolumbán Sámuel kuruc dragonyos kapitányként harcolt a Rákóczi-szabadságharcban. A család tagjai később ügyvédi, erdőgondnoki és értelmiségi szerepekben tűntek fel.

Érdekes szellemi örökség: Kolumbán János 1766-ban kiadta „A régi pogányoknak az istenekről…” című művét, amely a vallástörténeti és „pogány” hagyományok iránti érdeklődést tükrözi – nem kis bátorsággal a Habsburg abszolutizmus idején.

A modern századok (1900–2000) – kisebbségi lét és túlélés

A 20. században a Kolumbán család a Székelyföldön, elsősorban Bardocon és Székelyudvarhelyen élt. Kolumbán Gyula (1878–1954) még ügyvéd és helyi nemesi szereplő volt, de az utódok már a kisebbségi lét kihívásaival szembesültek a trianoni döntés és a Ceaușescu-diktatúra alatt.

A család vérvonala ugyanakkor mindmáig fennmaradt, és kapcsolatba került más székely nemesi családokkal:

HÁLA A NEMESI VÉRVONAL BELTENYÉSZTÉSI STRATÉGIÁJÁNAK!!!

A „Beltenyészet (inbreeding)” címmel a beltenyészet témáját részletesen is kifejtettem a belinket bejegyzésben (Inspiráció menüpont – Tudomány almenüben lehet olvasni: Tudomány – A válóper).