Mi a transzhumanizmus?

A transzhumanizmus (latinul trans = túl, humanus = emberi) egy filozófiai és technológiai irányzat, amely szerint az embernek joga és képessége van arra, hogy saját biológiai korlátait technológiával meghaladja.

A transzhumanizmus fő céljai

1. Ember és gép egyesítése

A transzhumanizmus egyik alapvető törekvése az ember és a technológia szimbiotikus egyesítése.
Ez nem csupán eszközhasználatot jelent, hanem valódi idegi kapcsolatot: amikor a gép már nem külső segédeszköz, hanem a test és az elme kiterjesztése.
A BCI rendszerek ennek az első lépései — az agy elektromos jeleit közvetlenül összekötik számítógépekkel, robotokkal vagy mesterséges intelligenciával.
A cél, hogy az emberi gondolat azonnal hatni tudjon a digitális világra, és a gép is visszacsatolhasson az idegrendszerre.

A biológiai és a szilícium alapú tudat közötti határ fokozatosan elmosódik.

Transzhumán emberek a ChatGTP elképzelése szerint:

2. Emberi képességek bővítése

A transzhumanista jövőképben az ember már nem korlátozódik a természet adta érzékszervekre és mentális sebességre.
A cél az, hogy a technológia túlmutasson az emberi teljesítmény határain:

• gondolattal irányított eszközök,
• mesterséges emlékezet (külső tárolt memória, amit agyi chipből lehet „felidézni”),
• gyorsított tanulás az idegi plaszticitás manipulálásával.

A BCI itt kulcsfontosságú, mert képes visszacsatolni az idegrendszerre, így az agy tanulási mintáit közvetlenül lehet befolyásolni.
A határ a természetes ember és a mesterségesen fejlesztett lény között elvész — megszületik a kiborg, az ember 2.0.

3. Tudat digitalizálása

Ez a transzhumanizmus legambiciózusabb és legvitatottabb célja:
az emberi tudat, gondolkodás, emlékek és érzelmek digitalizálása és átvihetősége.
A BCI rendszerek ehhez szolgáltatják az alapot, mert az agyi aktivitás mintázatait képesek rögzíteni, értelmezni és — elméletileg — tárolni.

A cél, hogy a tudat adatként is létezzen:

• előbb csak orvosi vagy kutatási céllal (pl. agyi betegségek leképezése),
• később akár digitális „én”-másolatként (mesterséges tudat vagy emulált személyiség).

A kérdés már nem az, hogyan gondolkodunk — hanem hogy a gondolat hol létezik: a testben, vagy a hálózatban?

4. Betegségek legyőzése

A transzhumanizmus gyakorlati oldala az orvostudomány legnagyobb álma:
a testi és idegrendszeri korlátok felszámolása.
A BCI technológia ezen a téren már most forradalmat hozott:

• lebénult betegek újra képesek mozgatni végtagjaikat,
• Parkinson- és Alzheimer-páciensek idegi kapcsolatai részben helyreállíthatók,
• vak emberek számára mesterséges látóimplantátumok fejlesztése zajlik.

Itt a technológia nem ellenfél, hanem kiterjesztett orvosi szerv: a gép az emberi test funkcióit pótolja vagy egészíti ki.
De a határ finom — a gyógyításból könnyen „fejlesztés” lesz, ahol már nem a helyreállítás, hanem a tökéletesítés a cél.

5. Halál meghaladása (digitális halhatatlanság)

A transzhumanizmus végső, legmélyebb álma a halandóság legyőzése.
Ez a gondolat az ősi vallási ígéretek technológiai újraértelmezése: az ember örökké akar élni, de most nem lélekben, hanem adatban.
A BCI és az agyi leképezés technológiái lehetővé tehetik az agy mintázatainak archiválását — vagyis elméletileg a személyiség, az emlékek és döntési minták megőrzését digitális formában.

Innen már csak egy lépés az elképzelés, hogy az „én” feltölthető egy mesterséges hordozóra, egy avatarra vagy robottestre.
Ez az ún. digitális halhatatlanság koncepciója.

A test elpusztulhat, de az adat megmarad.
A kérdés: az adat maga-e az ember?